A közös játék lényege

A közös játék mindig összehozza az embereket. Ez még hatványozottabban igaz az Üzenet társasjáték esetében. Megfigyeltem, hogy hasonló gondolkodású, hasonló problémakörrel küszködő embereket hoz össze a sors egy-egy játék alkalmával. Így már alapvetően van egyfajta szimpátia a másik ember felé. Ez az érzés csak még inkább fokozódik, amikor azt látjuk, a játékút során, hogy egy-egy állomáson elakad a társunk,  majd  ennek következtében óhatatlanul korábbi állapotába zuhan vissza, a kapott üzentetek és feladatok dacára is.

Ekkor többféle érzés is felszínre bukkan bennünk. Elsősorban a megértés, hiszen a mi problémánk, vagy hozzáállásunk is hasonló, ezért részvéttel tudunk tekinteni a másik küszködésére saját útja kapcsán. Másrészt az Ő példáján keresztül azt is kézzelfoghatóan érzékeljük, hogy ha nem tudunk változtatni a fókuszunkon és hozzáállásunkon, akkor hamarosan ránk is ugyanez a sors vár. Harmadrészt pedig a szemünk előtt lejátszódó negatív minta megértése hozzásegít ahhoz,  hogy akarjuk saját kérdésünk kapcsán a változást, és tenni is hajlandóak legyünk érte.

Az Üzenet játék - többek között - ezért is nagyszerű. Rávilágít arra, amit hajlamosak vagyunk elfelejteni: nem abszolútumok sokasága, egymástól elkülönülten álló részek halmazai vagyunk, hanem egymással együtt rezgő csoportok összessége, ahol minden tettünk és gondolatunk kihat a környezetünk egészére. Egy szóval, egy gondolattal vagy cselekedettel igenis hatást gyakorlunk a körülöttünk lévők életére is.(Mindezt  jól mutatja a az a tény is, hogy amikor egy játékos kimozdul a holtpontról, megérti a lényeget és eljut a célba, akkor a többek játéka is felgyorsul és egymás után sorra elérkeznek saját megoldásukhoz.)

Ez a megértés tudat alatt megérkezik a játékosok pszichéjébe is. Lehet, hogy előtte még nem találkoztak, de a játékkal eltöltött közös órák hatására úgy távoznak, hogy valamiféle kimondatlan cinkosság, talán még az összetartozás érzése is kialakult köztük a játék alatt. Engem is melegséggel és pozitív érzésekkel tölt el, amikor a második találkozón már régi meghitt barátokra jellemző módon üdvözlik egymást és vágnak bele a következő közös felfedező útjukba.:)