"A szerelem sötét verem"

Állítja egy régi szólás,  nem alaptalanul. Ha előre tudnánk, hogy milyen megoldandó feladatokat, életleckéket tartogat számunkra egy-egy kapcsolat, nagy valószínűség szerint sokkal inkább elmenekülnénk a szituáció elől, mint hogy önszántunkból belemenjünk

De az univerzum bölcsessége határtalan. A szerelem első időszakában az ember aurája rózsaszínbe burkolódzik. A másik személyt és a vele való kapcsolatot ennek a rózsaszín ködnek a szűrőjén át látjuk. Rövid időre megjelenik lelkünkben az önzetlen szeretet, a kiegészülni vágyás tiszta érzése. Meg persze minden olyan elvárás is, amit kivetítünk társunkra. Azt gondolván, hogy most végre vele, általa elérhető közelségbe került számunkra a boldogság lehetősége.

Ha egy huncut kisördög ekkor egy pillanatra fellebbentené szemünk elől a rózsaszín függönyt, akkor megláthatnánk a mögötte várakozó „vermet” is. Mindazt a feladatot, amely a kapcsolat valódi lényege, ami miatt találkoztunk a másik emberrel. Azokat a bennünk működő programokat, ami csak egy másik ember segítségével kerülhet napvilágra és változtatható meg.

Életünk(életeink) folyamatos tanulás jegyében telik. Önmagunkat tanuljuk mindvégig. Ehhez eseményekre és társakra van szükségünk. Létrejönnek rövidebb és hosszabb távú társulások. Léteznek kisebb és jelentősebb karmikus leckék. Egyetlen családtag, ismerős, barát, vagy munkatárs sem véletlenül jelenik meg az életünkben. Bárkivel kerülünk kapcsolatba, mindenki tanít bennünket valamire.

A szerelem mégis kicsit más…Ha valakivel, szerelemmel induló kapcsolat köt össze, ott egy sokkal mélyebb tanulási feladat várakozik ránk. Olyasmi, amivel nem szeretnénk szembesülni. Amit - ha a szerelem és szexualitás mágnese nem ragasztana össze a másik féllel - leginkább messziről elkerülnénk.

De életleckéinket nem lehet megúszni. A férfi-nő kapcsolatok hozzák felszínre lelkünk legnehezebben elfogadott és megértett feladatait. Mivel a társ utáni vágy mindenki lelkébe bele van égetve, így - szerencsére - nincs lehetőségünk megúszni a feladatainkkal való szembesülést sem.

Korunk embere a szerelem felemelő érzéseinek bűvkörében él. Csak ezt a rövid és kellemes időszakot hajszolja a kapcsolataiban is. Amint ez elhalványul, sokan már szedik is a cókmókjukat és indulnak további kellemes érzések felkutatására…

Ilyenkor azért jó lenne kicsit türelmesebbnek és kíváncsibbnak lenni. Jó azt tudni, hogy mi van a „veremben” még ha sötétnek és félelmetesnek tűnik is. Mert ha belepillantok a gödör mélyén várakozó tükörbe, akkor önmagam egy eddig ismeretlen, vagy elfeledett részével kerülhetek kapcsolatba. És ez az élmény a másik fél közreműködése nélkül nem jöhetne létre…