A visszaesés menedéke (V.)

Az üzenet társasjáték belső út állapotainak következő állomása a visszaesés menedéke.  A halál útjáról (lásd.: itt) két továbblépési lehetőség adódik. Az egyik a tudatos megbánás útja, mely felemelkedéshez vezet, a másik pedig a visszaesés menedéke, mely a halál útjával való ismételt szembenézésre kényszerít.

 Ezek az utak tulajdonképpen bizonyos belső létállapotokat és a hozzájuk tartozó fejlődési leckéket foglalják magukban. Ebben az értelemben a visszaesés menedékének útja arra hívja fel a figyelmet, hogy bár egyszer már összeszedtük minden bátorságunkat és képesek voltunk elindulni a félelmetesnek tűnő változásokkal kikövezett ismeretlenbe, de az első lépések után mégis megtorpantunk a felénk érkező impulzusoktól. Félelmeink újra felerősödtek és visszaestünk a bátor kezdetet megelőző lelkiállapotba, ahol Önvalónk biztatásai helyett inkább Egónk félelemkeltő megjegyzéseire hallgattunk.

Itt ugyan visszalépés történik az előző állapothoz képest, de mégsem  teljes egészében. Hiszen már megtettük a legfontosabb - és egyben legnehezebb - lépéseket: 1. A szétfolyó életerőben felismertük, hogy életünket nem vagyunk képesek irányítani, amíg nem teszünk szert kellő önismeretre. 2. Az értelemüresség útján ráébredtünk arra, hogy eddig vágyaink és függéseink pókhálóján keresztül szemléltük világunkat, melynek következtében nem lehetett tiszta képünk önmagunkról. 3. Ezért félelmeinket leküzdve összeszedtük minden bátorságunkat, erőnket és energiánkat ahhoz, hogy elinduljunk a halál útján, hogy megtapasztalhassuk: a változásban élet lakozik.

Bár most megtorpantunk mivel ismét megadtuk magunkat az elménkben lakozó félelmeknek, de már egyszer megtapasztaltuk, hogy képesek vagyunk ellenállni a biztonságra való törekvésnek. Csak egyenlőre ebben még nem vagyunk elég tudatosak és kitartóak. Ezért néha megijedünk az előttünk álló nehézségektől, melynek következtében a visszaesés menedékében találjuk magunkat.

Ez azért következhetett be, mert még nincs kellő önfegyelmünk, kitartásunk és energiánk a nehézségek - belső félelmek - kordában tartására. Így  egy kis pihenést, erőgyűjtést és jó esetben tudatos rákészülést szeretnénk. Időt próbálunk kicsikarni az Univerzumtól feladataink elvégzésére. De valójában ez csak halogatás, hiszen a dolgok általában nem akkor érkeznek hozzánk amikor elég erősnek érezzük magunkat a bennük rejlő feladat elvégzésére, hanem akkor amikor korábbi tetteink karmikus visszacsatolása beérett számunkra.  Ebben az állapotban a legfontosabb tanulási lecke - Silo megfogalmazásában - a következő:

„Tanulj meg ellenállni a benned és körülötted lévő erőszaknak”

Ami viszont csak tudatos munkával - önmagunk tudatos megfigyeléséve l- önfejlesztéssel és energia szintünk folyamatos emelésével érhető el.

„Amikor ezt megértettem és e felsőbb pontra irányítottam az Erőt, az egész testemet óriási energia hatotta át, mely erősen megrengette a tudatomat, majd megértésről megértésre emelkedtem egyre felfelé. De azt is megfigyeltem, hogy le tudok süllyedni elmém mélységeibe, amikor elvesztem az energia irányítását. És így látva a két szellemi állapot közti választóvonalat, visszaemlékeztem a „mennyekről” és a” poklokról” szóló legendákra.” (silo)

folyt. köv. : Sz.G.