Az elszántság útja (X.)

Az Üzenet társasjáték segítségével folytatott belső utazásunk következő állomása az elszántság útján való végig haladás, melyet a kudarc útjának megismerése kellett, hogy megelőzzön.

Ha korábban hajlandó voltál belemenni a kudarc útjának nehézségeibe, akkor idővel felismerted, hogy minden probléma mögött egy tanítás húzódik, amelyet ha sikerül megértened, akkor a megoldás  is megszületik lelkedben és képessé válsz a továbblépésre.

Ha a „kudarcok” - lehetőségek - során ezt a tudást elsajátítottad, akkor egyfajta belső erő és tudatosság kel életre benned. Annak az érzése, hogy képes vagy átlátni és megoldani bármilyen felmerülő helyzetet.  Bízni kezdesz önmagadban, az ösztöneidben és sokkal világosabban fogod látni az utat, amin haladsz.

Mi, a mai kor emberei nagyon elveszettnek érezzük magunkat, amely a minden síkon megjelenő gyökértelenségünkből fakad. Ezért lehetséges az, hogy a kevés számú kisebbséget leszámítva - akik pontos célokat állítottak fel önmaguk számára már életük korai szakaszában - a nagy többség csak sodródik, vegetál, jól körvonalazható vágyak és célok nélkül.

A kudarc útján való végig haladás jelenti a felébredést ebből az önkéntes csipkerózsika álomból.(Hogy valójában ez mennyire önként vállalt állapot, arra itt most nem térnék ki - mivel egy nagyobb terjedelmű külön cikket is megérdemel a téma - de biztosan mindenkihez eljutott már az információ, hogy a kisemberek mindennapjait irányító Hatalom milyen eszközöket vet be annak érdekében, hogy célok és akarat nélküli „biorobotokat” formáljanak belőlünk.) Itt eszmélünk rá önmagunkkal kapcsolatban, a következő nagyon fontos meglátásokra: képes vagyok átlátni a helyzetemet, ezáltal a megoldást is megtalálom. Ez erőt ad, így már bízom önmagamban és az ösztöneimben. Ezért már nem félek a jövőtől.

Ha ezek a gondolatok megérlelődtek bennünk, - miáltal belső erőre teszünk szert - akkor kezdünk el azon gondolkodni, hogy tulajdonképpen mit is szeretnénk, hova kívánunk eljutni, mit szeretnénk létrehozni, megalkotni? Ilyenkor merülhetnek fel ismét a gyerekkori énünk elnyomott vágyai azzal kapcsolatban, hogy mit szerettünk volna létrehozni a világban. Vagy ekkor tudunk megfogalmazni egy olyan célt önmagunk számára, melyet most felnőtt fejjel - tehetségeinkhez mérten - értelmesnek és kivitelezhetőnek tekintünk.

Valójában  csak ekkor lépünk rá az elszántság útjára. Körvonalazódott bennünk egy cél, amelyet most már képesek vagyunk elszántan követni, mert a kudarc útjának tapasztalataival gazdagodva tudjuk azt, hogy van erőnk és kitartásunk végig menni az önmagunk számára kijelölt úton.

„Ha az ember nem futamodik meg a helyzet elől, hanem nekimegy elszántan, mint a faltörő kos, akkor a helyzet futamodik meg az ember elől.” (Ara Rauch)

folyt. köv.:

Sz.G.