BŐVEBB INFORMÁCIÓK AZ ÜZENET TÁRSASJÁTÉKKAL KAPCSOLATBAN

Érdemes úgy nekivágni a játéknak, hogy megfogalmazol magadban egy jelenlegi élethelyzeteddel kapcsolatos kérdést, amelynek mozgató rugói (ok-okozati összefüggései) nem láthatóak tisztán számodra.

Nagyon fontos, hogy a megválaszolandó kérdésedet olyan formában tedd fel, hogy arra a játék során válasz érkezhessen. A kérdéseket jól kell megfogalmazni. Ne úgy kérdezz, hogy pl.: Jóska szeret engem? Össze fogok-e jönni Katival? Ezek a kérdések egyrészt komolytalanok, ami nem illik a társasjáték szellemiségéhez - amely ennél sokkal mélyebb kérdések megválaszolására nyújt lehetőséget - másrészt ilyen formában nem is megválaszolhatóak, mivel a kérdés nem rád, a te helyzetedre, hanem egy másik személy érzéseire vonatkoznak. De ha a kérdést úgy fogalmazod meg, hogy pl.: Katival való megismerkedésem milyen - az életem szempontjából fontos - megtanulandó feladatot hoz felszínre? A játék máris mutatja számodra a megoldást.

Kérdésedet írd fel egy papírra és kicsit elcsendesedve koncentrálj - meditálj - rá a problémádra. Ezzel az aktussal Önvalód fókuszába helyezed a kérdést. A továbbiakban minden lépésedet saját Isteni részed irányítja.

A játék folyamata engem személy szerint azért érintett meg nagyon mélyen - nem ez az egyetlen ilyen típusú játék, amit játszom - mivel betekintést enged az Univerzum törvényszerűségeibe. Megmutatja minden egyes választásod következményeit. Ha a játék során megfigyeled és elraktározod magadban ezeket a folyamatokat, akkor később más probléma esetén is előhívhatod és egyfajta szellemi térképként alkalmazhatod.

Ahhoz, hogy megértsd mindez hogyan lehetséges, írnom kell pár sort a játék eredetéről. Mario Luis Rodriques Cobos (Silo) egy argentin születésű humanista filozófus, író és békeaktivista volt. Ő a Humanista Mozgalom megalapítója. Több könyvet is publikált, melyek közül számunkra a Siló Üzenete érdekes, mivel ennek a könyvnek alapján készült a társasjáték. Ebben a könyvben beszél bizonyos belső állapotokról. A játék ezeken a belső állapotokon vezeti végig a játékost, aki annak megfelelően halad játéka során, hogy hogyan viszonyul az egyes állapotokhoz, melyeknek konkrét elnevezése és tartalma van, amit most dióhéjban ismertetek.


Játékát mindenki a kiindulópontban a „Szétfolyó életerőben” kezdi, mivel az adott kérdéssel kapcsolatosan hiányzik életéből a rálátás és összpontosítás képessége. Ez tulajdonképpen a létezés, mint állapot gondolkodás nélküli - egyfajta értelem ürességben való - megélése. Itt még mindent a fizikai szükségletek irányítanak, amelyeket gyakran összetévesztünk ellentmondásos vágyainkkal. Erről az útról csak két irányba lehetséges a továbbhaladás. Az egyik a „Halál útja” a másik pedig a „Mutáció”.

A halál útja az előző állapotoddal való szakítást jelent. (A régi népek mítoszvilága mind tartalmazza ezt az elemet, de a nagy misztikus iskolákban a beavatás előtt álló személyeknek is mindig alá kellett szállniuk a sötétség birodalmába ahhoz, hogy onnan végül újjászületve emelkedhessenek fel. Jelen esetben számunkra az árnyékvilágunkkal - belső démonainkkal való - találkozást szimbolizálja.) Ennek az állapotnak az a jelentősége, hogy az ember felteszi végre magának a fontos kérdéséket: Ki vagyok? Honnan jöttem? Hová tartok? Ha a kérdésekre válaszok érkeznek, akkor elindulhatunk egy megtisztulási folyamat irányába.

Ha a mutáció útját választod, akkor nem jó irányba haladsz. Ez hamis út. Ha ezt az ösvényt választottad, akkor olyan módon szeretnél kiemelkedni gyötrelmes állapotodból, hogy a jelenlegi állapotod látszólagos előnyeiről hajlandó lennél lemondani.

A halál útja után következhet a „Visszaesés menedéke”. Előfordul, hogy néha egy dolgot többször is meg kell tapasztalnunk ahhoz, hogy a belőle fakadó tanítást végre megértsük. Fontos, hogy amikor az ember végre felismerte a problémát, akkor tudatos megbánást gyakoroljon és amennyiben az szükséges ne féljen segítséget kérni az elinduláshoz. Ez egyben a továbblépéshez szükséges erőgyűjtés időszaka is. Ha mindezt elmulasztod, akkor ismét a halál útján találod magad.

Ha megtetted ami szükséges, akkor a „Tudatos megbánás” útjára léptél. Itt felismered, hogy hol hibáztál és belátod, hogy nem vagy tökéletes. Továbblépés szempontjából akkor haladsz jó úton, ha őszintén meg tudod bánni a tévedéseidet.

Ha mindez sikerült, akkor elérkeztél a „Hajlamosság lakhelyéhez” ahol felismered létezésed egy fontos titkát. Ez már jó út a felemelkedés irányába, ha nem bízod el magad. Innen a "Megtartás" vagy a "Kudarc" útján indulhatsz tovább.

A „Megtartás útja” hamis és bizonytalan. Ha ezen az úton szándékozol tovább haladni akkor sajnos az állandóság illúziójával áltatod magad, miközben észrevétlenül zuhansz vissza a halál szakadékába.

Ezzel szemben, ha a „Kudarc útjára” lépsz, emelkedésed nehézségekkel teli és gyötrelmes ugyan, de ez az egyetlen járható út, ha fejlődni szeretnél. Hiszen csak a kudarcaink tanulsága által vagyunk hajlandóak a változásra. A kudarcokat mindig lehetőségként érdemes felfogni.

Kudarctól-kudarcig haladva elérkezel lassan a következő állomásra a „Letérés lakhelyére”. Itt kicsit megpihenhetsz az eddigi tapasztalataidban. Nem teszel semmit, csak létezel és erőt gyűjtesz a továbblépéshez, melyre három út nyílik számodra: "Elszántság", "Alkotás", vagy "Neheztelés". Ha elszánod magad a továbblépésre akkor az alkotást választod. Ha nem akkor neheztelés lesz az osztályrészed. Ebben az esetben - nehezteléssel telt szívvel - visszatérsz korábbi életedbe, elvágva magad elöl a továbblépés lehetőségét.

Ha az alkotás útját választod, ismét három ösvény előtt találod magad: "Bukás", "Leértékelés" és "Próbálkozás". A bukás - melyet valamely kívülről érkező „véletlen” esemény indít el - ismét a mélységbe taszít. Itt életed egy korábbi karmikus adóssága törekszik kiegyenlítődésre. A leértékelés kerülő úton ugyan de szintén a szakadék - halál útja - felé taszigál, mivel ebben az esetben mindig újra értékeled az eddigieket, túlzottan fontosnak tartva azokat a dolgokat, amelyeket a megtett út során feláldoztál vagy elvesztettél. Ezért egybeveted az emelkedés során tett erőfeszítéseket azokkal az „előnyökkel” amelyekről lemondtál. Az alkotás útjáról csak a próbálkozás ösvényét választva léphetsz tovább felfelé.

Ekkor elérkezel az „Ingatagság” terébe, ahol hatalmába keríthet a bizonytalanság érzése. Fogadd el, de ne tápláld, mert akkor bekövetkezik a visszaesés.

Ha ezen a ponton nem adod fel, eljutsz „Az energia nyitott tere” elnevezésű helyre. Itt minden nagyon rémisztőnek hathat - rögtönzésekre késztetve - de ha félelmeidnek nem adsz teret - kitartasz és tiszta szívvel hiszel a változásban - akkor az be is fog következni. Ha a rögtönzés hibájába esel, akkor viszont leértékeled magad és az eddig megtett utadat. Ez a döntésed - örvényszerű spirál formában - letaszít téged a mélybe.

Ha az energia nyitott terében hited segítségével sikerült szem előtt tartani a célodat, akkor végre körvonalazódhat számodra a Valóság (saját valóságod). Itt születik meg a „Terv” Ezzel játék utadnak végére értél. Helyzetedet és feladatodat immár tisztán látod.

Az egyes állomásokon az adott helyzetnek megfelelő üzenetek és feladatok segítik belső munkádat. Mindenki akkor ér célba, amikor a kérdésére vonatkozó üzeneteket (saját belső folyamatait) megértette és feldolgozta.