A jóság képzete gúzsba köt

Első olvasatra talán meglepő lesz a kijelentés, de mindenkit arra buzdítok, hogy ne legyen jó! Itt nem a szívjóságra, segítőkészségre, együttérzésre és további - az emberi humánum definíciója alá tartozó - dolgokra gondolok, sokkal inkább arra, amikor mások vélt, vagy valós elvárásainak megfelelni akarván, elnyomjuk bizonyos - saját magunk vagy a környezet által - negatívnak ítélt vágyainkat és késztetéseinket. Vagy tudatosan arra törekszünk, hogy csak a jó oldalunkat mutassuk embertársaink felé.

Képtelenek vagyunk leválasztani magunkról érzelemvilágunk bármely, akár a legjelentéktelenebbnek gondolt részét is. (Érzelmeink a személyiségünk összességéből fakadnak. Abból, ahogyan környezetünket és önmagunkat látjuk, érzékeljük.) Ha megpróbáljuk, csak annyit érünk el, hogy más módot találva tör utat magának. Hiszen hozzánk tartozik, ezért előbb-utóbb kénytelenek leszünk szembesülni vele…

Az Üzenet társasjáték szépen felszínre hozta, hogy mi történik olyankor, ha valaki bizonyos - más emberrel kapcsolatos - negatív érzéseit nem éli meg ott és akkor, amikor annak helye lenne, hanem száműzi inkább a tudattalan régióiba.Egyik játékostársunk arra szeretett volna választ kapni, hogy igaza lehet-e egy személynek a környezetéből, aki azt állítja, hogy a játékos folyamatosan negatív impulzusokat küld feléje tudattalanul, amit csak Ő maga nem érzékel. Vagy az ismerőse - aki ezt állítja - rosszul ítéli meg a helyzetet. Ezzel kapcsolatban nagyon komoly tanulságot hozott felszínre a játék.

Sok ember éli úgy az életét, hogy azt gondolja, hogy csak akkor fogadják el, ha megfelel bizonyos elvárásoknak, amelyeket a környezet támaszt vele szemben. De sokszor ezek az elvárások valójában nem a környezet felől érkeznek, hanem annak a belső programnak a részei, amelyet a szüleink felénk irányuló elvárásai és az arra adott válaszreakcióink alapján alakult ki bennünk. 

Jelen esetben, a játékosban az a program élt, hogyha nem viselkedik „jól” tehát úgy ahogyan azt a környezete - kezdetben a szülei - elvárja tőle, akkor nem fogják szeretni. Ezért rossz érzéseinek soha nem adott hangot. El is érte, hogy mindenki kedves, békeszerető, harmonikus embernek tartotta. Valószínűleg ő is ilyennek látta magát.

Aztán érkezett valaki az életébe, aki jelentős fájdalmat okozott neki. Akkor, amikor ennek helye lett volna emberünk nem adott hangot az érzéseinek, inkább száműzte azokat a tudattalanjába. De az elnyomott érzések, az illetőre jellemző erős teremtőerővel párosulva mégis felszínre törtek, mindenféle negatív hatásokat váltva ki a történetben szereplő másik ember életére nézve.

Így a játékos közvetett módon  ugyan, - és úgy, hogy nem is volt tetteinek tudatában - de végül elérte, hogy a másik személy tudomást szerezzen arról, hogy Ő nem úgy gondol rá, mint amire a tudatos viselkedése alapján számítani lehetne. A másik fél nem volt hajlandó belenyugodni a szituációba, így szembesítette játékosunkat a kialakult helyzettel. Aki végül a játék segítségével megértette, hogy ismerőse feltevése mégiscsak helytálló volt, vele kapcsolatban.

Én magam, saját életem vonatkozásában szintén átéltem már hasonló szituációt. Az életem egy adott ponton rákényszerített arra, hogy megvizsgáljam, mi minden rejtőzik a jóság álarca mögött. Eleinte elkeseredtem attól, ami felszínre jött, de aztán megértettem, hogy nem vagyok egyedül a félelmeimmel, hiszen a többiek körülöttem szintén küszködnek a saját rossznak ítélt személyiségrészeikkel. S, hogy ebben a tekintetben nem létezik jobb vagy rosszabb tulajdonság, egyszerűen csak mindegyik más, ennek értelmében pedig  más tanulási leckét tartalmaz.

A folyamat végállomásaként ráébredtem arra is, hogy, nem azért fognak szeretni, ha olyan képet mutatok magamról, amilyen nem vagyok, hanem akkor, ha van bátorságom megmutatni azt, aki valójában vagyok. Minden jó és rossz tulajdonságommal együtt. Az élet pedig visszaigazolta, hogy ha én elfogadom a bennem lakozó „rossz” részeimet is, akkor a külvilág is megteszi ugyanezt. Ezért azt tudom tanácsolni mindenkinek, hogy ne a jóságra törekedjen, hanem inkább a teljesebb önismeretre, és az „önazonos” életre.

Önmagunk elnyomott részeinek feltárásában segítséget nyújthat az enneagram rendszere, amely 9 személyiségtípust különböztet meg. Minden típushoz tartozik egy szenvedély / bűn, amelyen egész életén keresztül dolgozik az adott típus. Az a központi téma, ami az egyes típusok külvilág felé mutatott állarca mögött rejtőzik. (Figyeld meg, hogy melyik szülői program olvasása vált ki belőled legintenzívebb hatást. Azzal a típus feladattal neked is dolgod van.)

1.típus/ HARAG: Az egyes típushoz tartozó ember elfojtja magában a haragját, amely állandó frusztráltsághoz és önmagával és a világgal való elégedetlenséghez vezet.

A szülőktől kapott tudattalan gyermekkori program: „Nem helyes hibázni”

A típus fő félelme: félelem attól, hogy rossz, romlott, gonosz vagy hibás.

A megfelelő program: JÓ VAGY!

2. típus/ KEVÉLYSÉG: A saját szenvedés beismerésére való képtelenség, vagy az erre való hajlandóság hiánya jellemzi ezt a típust. Saját szükségletei jelentős részét megtagadja, miközben másokon próbál „segíteni”. Ez a szenvedély a hiúság szóval is jellemezhető, mivel az illető büszke saját eredményeire.

A szülőktől kapott tudattalan gyermekkori program: „Nem helyes saját szükségletekkel rendelkezni.”

A típus fő félelme: Attól való félelem, hogy nem méltó mások szeretetére

A megfelelő program: SZÜKSÉG VAN RÁD!

3. típus/ ÖNTELTSÉG: Itt öncsalásról van szó. Azt jelenti, hogy sikerül elhitetni önmagunkkal, hogy a személyiségünk csak az énünkből áll. Ha ez így van, akkor nem a valódi természetünket fogjuk megpróbálni fejleszteni, hanem csak az egónkat.

A szülőktől kapott tudattalan gyermekkori program:Nem helyes saját érzelmekkel és identitással rendelkezni.

A típus fő félelme: félelem attól, hogy belső értékek nélküli, értéktelen lény.

A megfelelő program: ÖNMAGADÉRT SZERTÜNK!

4. típus /IRIGYSÉG: az irigység azon az érzésen alapszik, hogy valami alapvető dolog hiányzik az életünkből. Az irigység azt az érzést kelti ebben a típusban, hogy másoknak olyan tulajdonságaik vannak, amelyek belőle hiányoznak. Mindig olyasmi után vágyakozik, ami éppen nincs, miközben gyakran nem veszi észre élete sok örömét.

A szülőktől kapott tudattalan gyermekkori program: „Nem helyes túl jól működni, vagy túl boldognak lenni.”

A típus fő félelme: Félelem attól, hogy nincs identitása, vagy személyes fontossága.

A megfelelő program: ANNAK LÁTUNK, AKI VAGY!

5. típus / FÖSVÉNYSÉG: Ez a típus úgy érzi, hogy hiányzik belőle a belső erőforrás, s hogy a többi emberrel való túl intenzív kapcsolat, a meglévő forrásokat is katasztrofálisan legyengítheti. Ez a szenvedély arra készteti, hogy kerülje a világgal való érintkezést, ragaszkodjon ahhoz, amije van és csökkentse minimálisra a szükségleteit.

A szülőktől kapott tudattalan gyermekkori program: „Nem helyes jól érezni magadat a világban.”

A típus fő félelme: Félelem attól, hogy haszontalan, tehetetlen vagy hozzá nem értő.

A megfelelő program: SZÜKSÉGLETEID NEM JELENTENEK GONDOT!

6. típus/ FÉLELEM: Erre a típusra az állandó szorongás jellemző. Olyan eseményeken rágódik, amelyek még nincsenek jelen az életében, csak elképzeli, hogy meg fog történni a közeljövőben. Állandó bajsejtelemben él.

A szülőktől kapott tudattalan gyermekkori program:” Nem helyes önmagadban bízni”

A típus fő félelme: Félelem attól, hogy támogatás vagy útmutatás nélkül marad.

A megfelelő program: BIZTONSÁGBAN VAGY!

7. típus/ FALÁNKSÁG: Ez tulajdonképpen egy csillapíthatatlan vágy önmagunk állandó pozitív élményekkel való feltöltésére. Ez a típus azzal próbálja leküzdeni a belső üresség érzését, hogy különböző pozitív serkentő hatású gondolatokat és tevékenységeket kezdenek hajszolni, de soha nem érzi úgy, hogy eleget kapott volna.

A szülőktől kapott tudattalan gyermekkori program: „Nem helyes rászorulni bárkitől bármire.”

A típus fő félelme: Félelem attól, hogy szükséget szenvedünk, vagy fájdalmat élünk át.

A megfelelő program: GONDOSKODUNK RÓLAD!

8. típus/ BÚJASÁG: Ez nem csak szexuális értelemben értendő. Az a vágy hajtja, hogy állandó izzásban éljen, hatalmat gyakoroljon és kiterjessze önmagát. Bujasága abban áll, hogy mindent erőltetni próbál az életében – vagyis erőszakosan érvényesíti önmagát.

A szülőktől kapott tudattalan gyermekkori program: „Nem helyes sebezhetőnek lenni, vagy másokban megbízni.”

A típus fő félelme: Félelem attól, hogy más árt neki, vagy irányítani próbálja.

A megfelelő program: NEM ÁRULUNK EL!

9. típus/ RESTSÉG: Ez nem egyszerűen lustaságot jelent, hiszen ez a típus olykor kifejezetten aktív és kiváló teljesítményeket nyújtó. Inkább a Kilences azon vágyára utal, hogy az élet ne hasson rá. Nem akarja a teljes vitalitását felhasználni arra, hogy igazán részt vegyen az életben.

A szülőktől kapott tudattalan gyermekkori program: „Nem helyes érvényesíteni önmagadat!”

A típus fő félelme: Félelem a világgal való kapcsolat elvesztésétől.

A megfelelő program: SZÁMÍT, HOGY ITT VAGY!

(Forrás:Don Richard Riso és Russ Hudson:Az Enneagram Bölcsessége)

Szalai Gabriella

lélek-tréner