"Facebook Tudalatti"

Az elnevezés talán nem a legtalálóbb arra a jelenségre, amelyre figyelmes lettem. De nem is ez a lényeg, sokkal inkább az, hogy a facebook közösség által immár kézzelfoghatóan is bizonyítottá vált számomra az a tény, amit eddig is tudtam: a tudatalattinkon keresztül millió szállal kapcsolódunk egymáshoz - mindannyian - és küldözgetjük a különböző impulzusokat egymás felé, létezésünk minden percében.

A közelmúltban megismerkedtem valakivel, akivel azután heti rendszerességgel találkoztam. Kölcsönös szimpátia alakult ki közöttünk. Kiderült az is, hogy sok a közös érdeklődési területünk és elég jól rá tudunk hangolódni egymás rezgésére is.

De egy adott ponton a köztünk kialakult kapcsolat fejlődése megrekedt, mivel olyan határvonalhoz érkeztünk ahol működésbe léptek különböző nyomógombjaink.
 

Mindketten megéreztük ezt a tendenciát, ám mivel munkakapcsolat kötött bennünket egymáshoz, azt is tudtuk, hogy nagyon diplomatikusnak kell lennünk a másikkal szemben. Jobb nem bolygatni - vagy a lehetőségekhez mérten óvatosan kezelni - a felszín alatt motoszkáló érzéseket, gondolatokat.

Persze a dolgok soha nem úgy alakulnak, ahogyan az elme szeretné elrendezni azokat. A lélek ilyenkor türelemmel, mosolyogva kivárja az ego figyelmének lankadását, a tudatalatti mezőt használva fel, a ki nem mondott érzések és gondolatok felszínre engedéséhez.

Aznap mikor a köztünk kialakult érzelmi feszültséget mindketten tudatosítottuk magunkban, „véletlen” események láncolata indult meg a facebook-on, mely események tudatalattink összekapcsoltságának és a színkronicitás jelenségének kézzelfogható bizonyítékát adták.

Munkaügyből kifolyólag írtam neki, de a szövegben rejtetten a kettőnk közötti kapcsolat megrekedésének okáról is szerepeltek információk. Megkaptam a munka ügyben kért válaszokat azután nem történt semmi…látszólag.

Mivel nem volt már dolgom a gépen így kiléptem. Amikor újra felmentem a közösségi felületre, láttam a chates elérhetőségek között, hogy mindössze pár másodperccel utánam belépett ő is. Már épp azon voltam, hogy írok neki, amikor láttam, hogy megosztott egy idézetet, ami hajszálpontos és egyértelmű válasza volt az én korábban feltett burkolt kérdésemnek.

Tudatalatti szinteken lefolytattuk hát a beszélgetést - a facebook felületén - úgy, hogy a tudatos régiókban nem kellett konfrontálódnunk egymással és mégis tisztán látjuk, hogy mit várhatunk, s mire ne számítsunk a másiktól.

Sokan úgy gondolják, hogy az internet világa tovább fokozza az emberek elidegenedését egymástól és a külvilágtól, de a fenti történet is mutatja, hogy bár létezik ilyen tendencia, de lelki szinten lehetetlen elidegenednünk, mivel szorosan kapcsolódunk egymáshoz a tudatalattinkon keresztül.