Mire taníthatna az, amit elnyomsz magadban?

A társadalom és család által bűnösnek titulált - ezáltal tiltottnak ítélt - késztetéseinket és érzéseinket, próbáljuk elnyomni, semmisnek tekinteni. Ez szorongáshoz vezet, amelyet különböző elhárító mechanizmusok segítségével kompenzálunk. Ezek közül én most az elfojtásról szeretnék beszélni. Mivel szerintem - talán nem túlzás a kijelentés - ez a legáltalánosabban megélt forma mindkét nem körében.

A nőket sok évtizedre visszamenően arra dresszírozták, hogy a saját vágyaikat és érzéseiket nyomják el, csak a társuk és gyermekeik igényeire figyeljenek, hiszen így válhatnak példamutató társsá és anyává. Ennek a hosszú ideje tartó elnyomásnak következménye az a tendencia, ami ma a nők körében egyre általánosabb. A gyerekvállalás helyett inkább karriert építenek. A magánéletben pedig sokan inkább a szingli létet választják. (Az energiák mindig kiegyenlítődésre törekednek: az elnyomásra a saját hatalom megélése a válasz.) A férfiakat pedig az a társadalmi elvárás nyomasztja,  hogy legyenek kemények, ne engedjenek utat az érzelmeiknek. Ennek is láthatjuk az „eredményét” az utóbbi nemzedékeknél.

Az „utasítás” tehát mindkét nem részére ugyan az: Ami a társadalom/család által nem pozitívnak ítélt érzés, gondolat vagy cselekedet azt vesd ki magadból. Nincs rá szükséged, lépj tovább. Aki az elfojtást választja szorongásai leküzdésére, azt gondolhatja, hogy a feladatot sikeren végrehajtotta. Hiszen az elfojtott tartalmakat lenyomja a tudatalatti régióiba, így mindennapi tudatával már nem emlékszik rájuk, vagy legalábbis nincs a fókuszában. De mindeközben személyiségének jelentős vonásait tagadta meg, ami egyre jobban eltávolítja valódi önmagától. Később már nem csak azt fogja elfojtani, amit a többiek nem vélnek helyesnek, hanem azokat az érzéseit is, amelyekkel valamiért ő maga nem képes szembesülni. Ennek következménye az, hogy manapság kevés az olyan ember közöttünk, aki valódi önismerettel rendelkezik.

Amit nem engedünk felszínre az idővel energetikai blokká, majd végül fizikai szinten is jelentkező betegséggé alakul. Aki az elhárító mechanizmusok szelepei közül az elfojtást használja, nagyon nehéz utat választ. Hiszen mindent - amivel nem akar szembesülni - inkább lenyom a tudat alá, aminek következménye, önmaga megtagadott érzéseinek a felejtés birodalmába való száműzése. De amikor az elnyomott tartalmak betegség formájában újra utat törnek a felszínre,  akkor nagyon nehéz a dolgunk, mert a miértek, amelyek elvezethetnének a gyógyuláshoz, hét pecséttel el vannak zárva lelkünk rejtett bugyraiban.

Persze a mai kor embere számára több módszer is rendelkezésre áll, ezeknek a pecséteknek a feltörésére. (Nekem az energetikai gyógyászat, reinkarnációs terápia, belső gyermek tanfolyam és a család állítás rendszere mutatta meg leghitelesebben, hogy mi mindent fojtottam magamba kisded korom óta.) Viszont ezeknek, az egyébként nagyon jó módszereknek megvan az a hátránya, hogy külső segítő nélkül nem alkalmazhatóak.

De szerencsére akad olyan módszer is, amely bárki számára elérhető. Nem kell hozzá más, mint néha három lépésre eltávolodni önmagunktól és a külső megfigyelő szemszögén keresztül érzékelni, hogy mit mondunk, illetve milyen gondolat rejtőzik a kimondott szavak mögött. Hiszen gondolataink és kimondott szavaink elárulják a tudatalatti tartalmainkat is. Legtöbbször direkten, máskor inverz formában, de a valóságos érzések mindig megmutatkoznak a kimondott szavakban.

Megfigyeltem, hogy az Üzenet spirituális és önismereti társasjáték során, amikor egy-egy ember felvázolja a kérdése mögött feszülő problémát - aminek megértését a játéktól szeretné megkapni - szinte már az első mondatában ott van a válasz a feltett kérdésre: az a gyökér probléma, amit az esetek 80%-ban elfojtás takar. A játék szépen felszínre hozza ezeket.

Az emberek - az alapján, hogy milyen megoldandó feladattal érkeztek - besorolhatóak bizonyos probléma rendszerekbe. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindenkit be lehet tenni egy bizonyos skatulyába, csak azt, hogy a megoldandó problémák gyökér okai rendszerbe ágyazottan felismerhetőek a különböző ember és probléma típusok figyelembevételével. Ennek kézzelfogható leképeződése megtalálható akár az enneagramm akár a numerológia, vagy az asztrológia rendszerén belül is. Én most ez utóbbit választottam, hogy példával is alátámasszam gondolataimat.

Az asztrológiai képletben az aszcendens - amely 30 éves kor után kezd aktiválódni - megmutatja az egyén legbelsőbb lelkivilágát. Nézzük tehát, hogy az alapján, hogy valaki milyen aszcendenssel rendelkezik, mi az a gyökér probléma, amivel szembesülnie kellene. Ez lenne az feladat, amelyet előző életek negatív tapasztalatai tanulási leckévé formáltak jelen életünk számára. De a tanulási feladat témája köré rengeteg fájdalmas emlék által létrehozott érzelmi blokk kapcsolódhat, amely megnehezítheti a változtatást.  Éppen ezért minden elfojtásunk is e köré a probléma köré csoportosul. Viszgáljuk meg tehát a különböző aszcendensek tükrében, hogy az elfojtásokon keresztül ki milyen „bűnt” próbál leválasztani a személyiségéről.

Kos aszcendens  - „A kíméletlen”: Féktelen cselekvés jellemzi ezt a típust, aki másokat eltiporva is véghezviszi akaratát. Harci kedv, düh, agresszió jellemzi.

Bika aszcendens - „A telhetetlen”: A régi dolgoktól való függés és a birtoklási vágy rabságában él, mivel legbelül értéktelennek tartja önmagát. Ezért látható, és kézzelfogható dolgokon keresztül tudja csak felbecsülni, saját értékét.

Ikrek aszcendens - „A jelentéktelen” : Mindent tudni akar,  kíváncsi, felszínes, semmi mellett nem teszi le a voksát. Tudásával, jól értesültségével szeretné kivívni mások elismerését, mivel önmagában csak azért aki, nem érzi szerethetőnek, vagy figyelemre jogosultnak magát.

Rák aszcendens - „A zsarnok”:  Nem sikerült felnőnie, mivel gyermekként nem kapta meg a neki járó szeretetet és figyelmet. Így most nála gyengébbeket, gyámolításra szorulókat keres, hogy erősnek érezhesse önmagát, de ha nem kapja meg tőlük a várt figyelmet, akkor a benne élő gyermek vad hisztiben tör ki. Ekkor érzelmi zsarnokká válik.

Oroszlán aszcendens - „A hódító”: Saját nagyszerűségének fényében sütkérező egoista, akinek csak azért van szüksége a többiekre, hogy hódíthasson - hogy mások által is alátámasztva lássa saját nagyszerűségét - de a megtartásra már képtelen. Nem érinti mélyen, hogy belegázolt mások lelkivilágába. Vidáman tovább lép és keresi a következő „zsákmányt”.

Szűz aszcendens -„A szenteskedő”: Bűntelennek gondolja magát, mivel a saját bűneit, csak a külvilágra kivetítve képes meglátni. Ártatlannak akar látszani, pedig korántsem az. Súlyos hazugságok nyomják a lelkét, amelyeket még önmagának is képtelen bevallani.

Mérleg aszcendens - „A gyáva”: Nem meri felvállalni saját érzéseit, mivel mindig egyszerre több embernek, vagy szempontnak próbál megfelelni. Elkerül minden cselekedetet, hogy ne keljen állást foglalnia.

Skorpió aszcendens -”A vámpír”: Központi témája a függés. (Függeni, vagy függésben tartani. )Teljes egészében birtokolni akarja a másik embert, akinek így elszívja az életerejét.  Vonzerejét és a szexualitást használja eszközként. Legtöbbször tudatosan. Minden határ átlépésére hajlamos. A halál sem riasztja el.

Nyilas aszcendens - „A profit hataloméhes Prófétája”: Azt gondolja, erkölcsi magasságokban jár a többiek felett. Azzal általtja magát, hogy elvezeti őket a felső világ kapuihoz, de e helyett a hatalom kézbentartása a valódi célja. Csak az ébreszti fel önelégültségéből, ha hatalmát elveszíti.

Bak aszcendens  - „A diktátor” :A rák ellenpólusaként, ő az, aki mintha soha nem lett volna gyermek. Már gyerekként is koraérett, „mini felnőtt” volt. Fáj neki, hogy soha nem engedhette el magát, ezért a környezetétől is feltétlen rendet, fegyelmet és odaadást követel meg. De ő az, aki a legnehezebb kötelezettségeket vállalja magára. Keményszívű, hideg és merev. Kiiktat mindent, ami az általa felállított rendbe nem illik bele.

Vízöntő aszcendens - „A forradalmár”: Nem valamiért, hanem valami ellen harcol. Mindig van az életében valamiféle ellenségkép, amelyet el kell, hogy tiporjon. Van benne egyfajta mély belső lenézés a többi emberrel szemben, de egyszersmind egy álmodozó fantaszta is, aki saját jobb világát szeretné megteremteni. Abban a hittben ringatja magát, hogy az emberiség érdekeiért cselekszik és ez a tény a többiek fölött állóvá emeli őt.

Halak aszcendens: „Az áldozat”: A világ minden szenvedése eljut hozzá. Lelkében álmot dédelget egy jobb és szebb világról. De ez a világ csak az álmaiban létezik. Megvalósítani nem képes, mert ahhoz nem áldozatnak, hanem győztesnek kellene lennie. Ehhez viszont jelen kellene lennie. De képtelen a valódi jelenlétre, mivel két világ határán lebeg. Az egyiket valóságnak nevezzük a másikat pedig az ideák világának. Elhatárolódik az őt körülvevő valóságtól.

(A különböző aszcendensről alkotott fenti észrevételek Peter Orban: Az asztrológia mint terápia című könyvének megállapításaira támaszkodnak.)

Szalai Gabriella

lélek-tréner