Néhány szó a változásról...

                                     


Amikor az energiák bizonyos események kapcsán megrekednek, az ember óhajtani kezdi a változást. Eleinte ez a vágy csak arra irányul, hogy a jelenlegi rossz dolgok hírtelen, mintegy varázsütésre, változzanak - egónk szemszögén keresztül figyelve - pozitív kimenetelűvé. De ennek az óhajtása önmagában kevés a változáshoz.

Először fel kell térképezni, hogy mi vezetett a jelenlegi helyzethez. Milyen hitek, elképzelések, és cselekedetek juttattak el a mostani állapothoz? Ehhez valódi önismeretre van szükség. Egy kemény belső munkára, amikor az ego súgásait figyelmen kívül kell hagyni, ha szeretnénk tisztán látni életünk ok-okozati összefüggéseit. Enélkül a belső munka nélkül változást remélni nem más, mint hamis illúziók kergetése.

Ha elvégeztük ezt a - nem könnyű - belső számvetést, akkor elérkeztünk a következő fázishoz, amikor feltérképezzük azt, hogy mik azok a dolgok (hitek, érzések, cselekedetek) amelyek már idejétmúlttá váltak, melyeket el kell hagynunk, ha valódi változást szeretnénk eddigi életünk folyásában. Ez az egyik legnehezebb lépcső, mert az ember természeténél fogva ragaszkodik az ismerős - már bejáratott - viselkedésmintákhoz, és fél változtatni.

Ilyenkor a külvilág felénk irányuló reakcióitól is félünk, ezért belső erőre és hittre kell szert tennünk. Ez a változás központi fókusza, a tulajdonképpeni belső magja. Ami nem érhető el másként csak tapasztalatok - tehát cselekvés - által.

Amikor egy helytelen cselekedetsort többször ismétlünk, akkor annak kimenetele mindig negatív lesz. Tűrőképességtől függően mindaddig ismételjük a rossz mintát, ameddig, már annyira fájdalmassá nem válik, hogy végre gondolkodni kezdünk azon, hogy talán másképpen kellene reagálnunk.

Ekkor teszünk egy bátortalan lépést a számunkra még ismeretlen irányba, és észrevesszük, hogy az eddigi dolgok kezdenek más fordulatot venni. Ezen felbuzdulva a következő lépésünk már határozottabb és bátrabb lesz, próba-szerencse alapon. S lám, megint jó jött a rossz helyett. A következő lépésnél, az új tapasztalatok hatására, már számítunk is a pozitív kimenetelre…

Ez a folyamat a valódi hit. A tapasztalatok általi, cselekvés adta hit. Amikor az ember mindezt, már elégszer ismételte, akkor a hitből meginghatatlan belső erő válik. Ami nem más, mint annak a biztos tudata, hogy ha meg merem tenni az első lépéseket az új irányba - a változás felé - akkor az Univerzum támogatni fogja ezt a folyamatot és pozitív változásokra számíthatok.
Persze vannak az életben olyan folyamatok is, amelyek hatása nem jelentkezik azonnal. Ezért a belső erő és a hit a legfontosabb összetevő.

Amikor az ember mindent megtett annak érdekében, hogy életébe bevonzza a változást, nem szabad türelmetlennek lennie és mindenben azonnali eredményt remélni. Azt is tudni kell, hogy mikor jön el a türelemmel várakozás időszaka.
Ilyenkor látszólag nem történik semmi. Olyan mintha az életünk filmje hírtelen kimerevedett volna egyetlen képkockánál és ott állna…

Ekkor nem szabad megijedni, feladni és visszatérni a régi mintákhoz. Észben kell tartani, hogy én megtettem mindent, ami az én részem volt. Felajánlottam mindent, ami a változáshoz szükséges: önismeretet gyakoroltam, hozzáállást változtattam, cselekedtem, hittem a változásban és önmagamban. Tehát most nincs más dolgom, mint mindezt az energiát felajánlani az univerzumnak és VÁRNI a rezonancia törvénye alapján érkező visszacsatolást.